Ify Lajos egykori fonyódi plébános Emmaus nevű kápolnája a Balaton egyik legszebb táján, a Szent György-hegyen állt. Az egykori magánkápolna a vidék egyik emblematikus helyszíne volt. A legendaszerű elbeszélések nagy vonalakban bemutatják Ify Lajos életét, de Ify Lajos teljes és hiteles életútját Kovács Emőke történész tárta fel elsőként. A történeti kutatással párhuzamosan Bögös András építész elkészítette az Emmaus rekonstruált tervrajzait. A jelen kötet e két munkát foglalja magába, az archív képek és visszaemlékezések pedig megidézik a Szent György-hegyi remete alakját, hajlékát, életmódját. Ez a könyv egy sajátos száműzetés története, amely a Balatonnál történt… A 20. század második felében...

E könyvben a balatoni lelket kívántam megragadni. Lapjain olyan sorsok sorakoznak, amelyek szorosan összefonódtak a tóval, az itt bemutatott helyszínekből kirajzolódik az emblematikus balatoni táj, történetei nem is eshettek volna meg máshol, mint a magyar tengernél. Bár az írások a 19-20. századi tavi történelemből táplálkoznak, de ma is aktuálisak, szinte mind - egyiknek van kifutása a 21. században.

Impressziók - áll a kötet címében. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy mellőzné a történeti hitelességet, sokkalta inkább utal arra, hogy aki egyszer eljegyzi magát a Balatonnal, nemcsak érti, hanem érzi is a tó történeteit, és akarva-akaratlanul hozzászövi a saját élményeit. Mindebben nagy segítségünkre lehetnek a könyv illusztrációi, Fekti Vera festőművész légies alkotásai.

Ugyanakkor a könyv lehetőséget ad arra is, hogy egy kiváló balatoni bor mellett, az írásokat olvasva mindannyian megalkothassuk saját balatoni impressziónkat. Bízom abban, hogy ez minden kedves Olvasómnak sikerülni fog!

Csak a hiteles történetírásban és csak a hiteles emberekben hiszek. Ez a két alapvetése ennek a kötetnek is. A Praeteritum - 1956 a magyar történelem közeli régmúltjáról szól. Cikkek, publicisztikák gyűjteménye, amelyek a 2000-es évek közepétől íródtak. Nehéz idők lenyomatai, reflektálnak a jelenre is, bemutatják az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz vezető utat és az 1956 utáni, folyton falakba ütköző útkereséseket. Az írások szólnak filmekről, művészetről, politikáról, fiatalokról, de leginkább a totális kommunista diktatúrában elveszett antik és keresztény értékekről. És azokról, akik ezen értékek mentén igyekeztek mégis, nemcsak forradalmárként, hanem hétköznapi emberként vagy alkotóként "élni", nemcsak túlélni. Szólnak az igazi hősökről, akik még köztünk vannak és most, az utolsó órákban el tudják mondani mindazt, amin keresztül mentek, 1956 táján. Ilyen Sujánszky Jenő egykori forradalmár, aki azóta is minden évben koszorúz Párizsban, őrizve a magyar 1956 emlékét és ilyen Sárközi Mátyás, aki azóta is sokat ír a magyar "56-osokról, a Szabad Európa Rádióról, az emigránsokról."

Az alkotói folyamatban az "Igazat mondd, ne csak a valódit!" elvet követtem. A kötet képei is erre a szálra épülnek. A képek, amelyek valóban igazi fotók. Amiket olyannyira elrejtettek 1956 után, hogy csak a 21. században kerültek elő, egy építkezésen. Képsorok a forradalmi napokról, ráadásul szülővárosomról, Kaposvárról, az ott élőkről készültek.

Így kapcsolódnak össze - hiszem, hogy nem véletlenül - generációk, sorsok, történetek, még ha a diktatúra keresztül is gyalogolt rajtuk és ezáltal kicsit rajtam és kortársaimon is. Ez már a mi generációnk feladata: a szabadság eszméjét szem előtt tartva, számot vetni, nem suttogni, nem megalkudni, nem elhallgatni és nem félni!

A Régi idők Balatonja című kötetem elkalauzolja az Olvasót a 19. és 20. századi Balaton világába. Betekintést nyújt a 19. századi Balaton történetébe, és felvillant sok-sok érdekességet, mozaikot a Pannon Tenger 20. századi múltjából. Egy különösen gazdag táj, különösen sokszínű arcát mutatja be. Szeretettel ajánlom könyvemet családomnak, barátaimnak, tanáraimnak, mestereimnek, tanítványaimnak, s nem utolsó sorban: a Balaton szerelmeseinek. Mindazoknak, akiknek a Balaton hullámzó habjai megnyugvást jelentenek, akik szívesen kóstolgatják a balatoni gondűző borocskát vagy az édeskés ízű fogast, a balatoni halászlevet, vagy merengve nézik az aranyhíd hátterében meghúzódó hegykúpokat, és azoknak, akiket érdekel e vidék múltja. Talán globalizált világunkban is tudunk még ezekre az apró örömökre figyelni, mert a régi korok emberei képesek voltak erre, s örömüket lelték benne, sőt vigyázva őrizték a balatoni tájat. A Balaton ugyanis egyike a Föld természeti ritkaságainak, ahol a sajátos éghajlati jellegzetességek, a kellemes mikroklíma sajátos emberi kultúrát hozott létre, ahol megfelelőek az adottságok a hajózáshoz, a szőlészethez, a halászathoz, s természetesen a kikapcsolódáshoz, a nyáresti szórakozásokhoz. Erről is szól e könyv. És arról, hogy a Balaton érték, különösen nagy érték!

Irányi Dániellel az utókor talán egy kissé mostohán bánt: elfelejtette. Pedig fiatal jogászként oroszlánrészt vállalt a márciusi forradalom, majd a szabadságharc eseményeiben is. Kalandos életének több meghatározó állomása volt.

1822-ben született, a Szepes megyei Toporcon. Jogi tanulmányai idején szoros barátságot kötött a reformkori radikális ifjakkal. Az 1848-as forradalom és szabadságharc egyikfontos szereplőjévé vált. A fegyverletétel után elfogatóparancsot adta ki ellene. Párizsban telepedett le, míg itthon távollétében halálra ítélték. Miután 1868-ban Pécsett országgyűlési követté választották, hazatért.

Halálig, 1892-ig a kiegyezést élesen bíráló, a "turini remetét" támogató Függetlenségi Párt vezéralakja lett. Nevét utcák, szobrok, terek őrzik országszerte. Szépen szerkesztett, retorikai elemekkel díszített beszédei miatt a "magyar parlament Catójának" nevezték el.

Irányi Dániel dualizmuskori politikai szerepvállalása igen sokrétű és sokirányú volt, ezt kívánja feltárni, és az új ismeretekkel gazdagítva bemutatni a jelen kötet.

Szeretettel ajánlom könyvemet családomnak, barátaimnak, tanáraimnak, mestereimnek, tanítványaimnak, s nem utolsó sorban: a Balaton szerelmeseinek. Mindazoknak, akiknek a Balaton hullámzó habjai megnyugvást jelentenek, akik szívesen kóstolgatják a balatoni gondűző borocskát vagy az édeskés ízű fogast, a balatoni halászlevet, vagy merengve nézik az aranyhíd hátterében meghúzódó hegykúpokat, és azoknak, akiket érdekel e vidék múltja. Talán globalizált világunkban is tudunk még ezekre az apró örömökre figyelni, mert a 19. század embere képes volt erre, s örömét lelte benne, sőt vigyázva őrizte a balatoni tájat. Erről is szól e könyv. Nemcsak édesvízi tavunk történetéről, hanem a 19. század mentalitásának példamutató erejéről.